Hasadj hajnal, hasadj csak nekem.
Hasadj túl érintésen, hasadj túl mindenen.
Hasadj úgy, hogy már ne fájjon,
Fényed megtörik, véráztatta láncon.
Nem vagyok szabad, szenvedem hogy érzek.
Kalodában szívem, s hogy megreccsen félek.
Nem vagyok szabad, hisz erényem a hűség.
Nem kerestem, s amit találtam keserűség.
Ébredj reggel, s mosolyogj velem.
Ébredj a megváltással, s viheted mindenem.
Ébredj úgy, hogy magamra találtam.
Nappali kék égre, gyöngy betűvel írom vágyam.
Majd ha szabad leszek, s már tudni fogom.
Sebhelyes szívem, kinek többet nem adom.
Majd ha szabad leszek, s lesznek álmaim.
Csillagos égboltba temetem, eltépett láncaim.
Hallgass éjszaka, hallgass most szavamra.
Hallgasd meg bánatom, s hogy minek lettem rabja.
Hallgass hisz könyörgöm, bennem él az alázat.
Tépj hát ki a szívemből, mindent mi csak fájhat.
Suttogó
Hasadj túl érintésen, hasadj túl mindenen.
Hasadj úgy, hogy már ne fájjon,
Fényed megtörik, véráztatta láncon.
Nem vagyok szabad, szenvedem hogy érzek.
Kalodában szívem, s hogy megreccsen félek.
Nem vagyok szabad, hisz erényem a hűség.
Nem kerestem, s amit találtam keserűség.
Ébredj reggel, s mosolyogj velem.
Ébredj a megváltással, s viheted mindenem.
Ébredj úgy, hogy magamra találtam.
Nappali kék égre, gyöngy betűvel írom vágyam.
Majd ha szabad leszek, s már tudni fogom.
Sebhelyes szívem, kinek többet nem adom.
Majd ha szabad leszek, s lesznek álmaim.
Csillagos égboltba temetem, eltépett láncaim.
Hallgass éjszaka, hallgass most szavamra.
Hallgasd meg bánatom, s hogy minek lettem rabja.
Hallgass hisz könyörgöm, bennem él az alázat.
Tépj hát ki a szívemből, mindent mi csak fájhat.
Suttogó