Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 19., kedd

A papír mesél.

A papír mesél.

Egy fehér papírt bámulok, üressége értem kiált.
S én látom azt a világot benne, mit más nem lát.
Talán ez volt, s ez mindenem ami gazdagság,
s ez vagyok én, a megnemértett Királyság.

A papír életre kell, mert én látni akarom,
s a történet mi más, boldogság s fájdalom.
Látom magam s egy idegen világot,
látom magam s egy elveszett Királyságot.

Igen, a papír nem hazudik, ez volt választásom.
Én akartam így, s elhagytam világom.
Túl kellett élnem egy korszakot, és eladtam álmom,
s küldtem pokolra minden kincsem s Királyságom.

Nézem a papírt, s látom mivé is lettem.
idegen honban, kutyának kell lennem.
De kéretett, megadatott, s én elvettem.
Lehunyt szemeim mögött, Királyságom temetem.

Úgy írnék a papírra, valami szépet,
Havas hegyeket, fenyves erdőt, s rétet.
De a papír tudja az igazságot, így rá írni csak azt lehet,
Vigyázd hát Királyságod, mert árát lelkeddel fizeted.

A Suttogó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése