Keresés ebben a blogban

2012. június 17., vasárnap

Állj meg embernek lánya.

Állj meg embernek lánya a teremtés koronája, s nézz körül.
Állj meg s adj egy percet a szegénynek, a lelked majd örül.
Vadságod akaszd a szögre kérlek érezz, mert szíved megkövül.
Állj meg s hajtsd le fejed, nézz ki kemény páncélod mögül.

Csak taposod nemem de nem ismered nevem, ez mire jó?
Ajkam halkan hagyja el a sóhaj, nekem fáj az utolsó szó!
Mert már indulok s megállni nem tudok, az árnyék arcomon.
Kit bántasz annak fájdalom az, egyedül leszel hideg napokon.

Én hiszek embernek lányában, mert él benne az irgalom.
Szívében szerelem, ölében szenvedély, fájdalmát szemében látom.
Évának testvére add kezed kezembe, fejed vállamra hajtom,
az idő majd megáll, lelkedre nyugalom száll, nem te okoztad bánatom.

Voltak már előtted kik megtépték lelkemet, engem is anya szült.
De vérem más lett hisz szeretlek téged, haragom kihűlt.
Látod embernek lánya, nem szégyen vallanom.
Csak szemedbe nézni s mögötte érinteni, a szépet akarom.

Suttogó

2012. június 12., kedd

Mert van hogy.



Mert van hogy lelkünk szenved,
s pokolban sétál alvás előtt.
Árnyékos könyörgő tekinteted,
mert kit szíved várt éjbe szökött.

Mert van hogy szíved szeged,
s oltalmatlan maradsz bajban.
Felemelt fejjel kerested veszted,
nem kerestél valót szavakban.

Mert van hogy a földet nézed,
s van e lejjebb még ezután.
S hiába tiszta már a szemed,
könnyeiddel hagytak téged árván.

Mert van hogy üresség a válasz,
ha sok bántó kérdés mardos.
S a jó tanács már nem támasz,
mert benned a fájdalom hangos.

Mert van hogy tanulni kell élni,
s embert, érzést nem megítélni.
S tanulni kell, lenni a világban,
akár párban, vagy magányban.

Suttogó


2012. június 10., vasárnap

Lényeg.


Hallgass, mert most a hajnal beszél.
A sötét csendbe, most nem zavar a szél.
Hallgass, hát nem látod, hozzád szólna.
Káoszodon túl, bensőd dalolna.

Láss, túl sötéten ott ébred a fény.
Van hogy a világ mögött, megbújik a remény.
Láss, ne engedd szemed megállni árnyékon.
Hallott pillanatok lebegnek, ébredő fény csíkon.

Higgy, túl emberen s halandó formán.
Létünk oly csekély, Nagyok ülnek hegyek ormán.
Higgy, hisz erőd s bástyád avval van kövezve.
Ne halj meg hitetlen, mert melléd lesz temetve.

Suttogó


2012. június 3., vasárnap

Levetkezem testem.



Levetkezem testem, s ráncaim hulljanak porba.
A gyarlóság halála ez, s nem leszek foglya.
Elhagyom magam, azt ami már felesleges.
Börtönöm volt testem, s nem az mi lényeges.

Lásd a szívem, mert én azzal látlak.
Lelkem lesz szabad, s adom a világnak.
Lásd mi vagyok, s ne csak elszáradt bőröm.
Lásd a fényt, s legyen ragyogása az öröm.

Öltöztess fel kérlek, s adj színt az életnek.
Rajzold meg mosolyom, értelmet adj a létnek.
 Ha megérinted szívem, szárnyaim nőnek.
S hogy Te szárnyalhass, büszkén tépem le őket.

Úgy megszületnék újra, s általad lennék.
Csak adni magamból, szeretni szeretnék.
Nem félni a holnapot, s tagadni mulandót.
Hitemből élni, s meg becsülni a jót.

Levetkezem testem, nekem már nem kell.
Hosszú álmom lesz, csak kedves ébresszen fel.
Mert várni fogom, túl időn s halandón.
S ha keresnie kell, csak szívére hallgasson.

Suttogó