Keresés ebben a blogban

A Szerelem és a Közöny

A szerelem megpihent hosszú vándor útján, és betért a szív nevű fogadóba. Az asztaloknál kevesen ültek.
A magány egyedül borozgatott, míg a szeretet a tisztelettel vacsorázott egy asztalnál.
Ott ült a barátság is, testvérével a megértéssel beszélgetett.
Míg a kétely a haraggal osztotta meg az asztalát.
A szerelem éhes volt, hisz a hosszú és viszontagságos úton, amíg vándorolt senkire és semmire nem tudott támaszkodni.
Ahogy ott eszegetett a szerelem csendben, a kétely kérés nélkül oda ült az asztalához és mélyen bele nézett a szerelem szemébe, Tekintete szúrós és hideg volt, közben a bizalom lépet be a helységbe és látta hogy a szerelem nem tudd mit kezdeni a kétely erős pillantásával.
A bizalom leült a szerelem mellé, és a kezét gyengéden a vállára tette. A szerelem így elfordult a kételytől, és megnyugodott kicsit, de a következő pillanatban már kérdő tekintetettel fordult az ajtó irányába amin a félelem lépet be éppen.
A kétely megörült ahogy meglátta kedves barátját a félelmet, és a szerelem asztalánál hellyel kínálta.
A szerelem segélykérő pillantást vette a bizalom felé, aki a reményt hívta az asztalhoz, hátha segítséget tudd nyújtani a szerelemnek.
De sajnos a szerelem addigra már a kétellyel és a félelemmel beszélgetett, és el fordult azoktól akikre a legnagyobb szüksége lett volna.
A harag arra kérte a szerelmet, hogy ismerjen meg valakit akit Ő szeretne neki bemutatni, és mivel olyan negédesen és szépen beszélt, a szerelem igent mondott a felkérésre.
Érdekes hogy a harag sem volt barátságban az illetővel, sőt ezzel a bizonyos illetővel senki nem volt barátságban.
Ahogy kinyílt a fogadó ajtaja, néma csend lett a helységben, mert mindenki tudta hogy aki most lép be az ajtón az valami megmagyarázhatatlan, valami amitől mindenki fél.
A közöny lépett be az ajtón, és a szerelem ahogy meglátta már tudta hogy akár milyen rossz is de szüksége van erre az érzésre, hisz amíg itt ült a helységben, azok akikre számított nem ültek le az asztalánál.
Ő titokban a tiszteletet és a barátságot várta volna az asztalánál és nagyon örült volna a megértésnek is.
De Ők nem ültek le mellé, így elhitte azt amit mások mondtak neki.
De már nem számít, hisz a közöny kézen fogta a szerelmet és elvitte magával.......