Keresés ebben a blogban

2012. január 28., szombat

Csendes a Gyönyör.

Csendes a gyönyör,
ahogy ébredem.
A nap még alszik,
de Te fogod kezem.

Csendes a gyönyör,
s minden múló pillanat.
Az idő feléd repít,
s szívemben hallom hangodat.

Csendes a gyönyör,
 nem kérkedem szavakkal.
Érintésem üvölt,
s a szenvedély játszik az ajkakkal.

Csendes a gyönyör,
ahogy a vágy érted imádkozik.
Mert a türelem erény,
de a szív rólad álmodozik.

Csendes a gyönyör,
 s én magamban vigyázom.
Mert egyszer eljön kinek szánom.
S neki adom, gyönyörömbe zárt világom.

Suttogó

2012. január 12., csütörtök

Ajándéka az elhagyottnak.

Bele hallgattam a csendbe, s ez ajándéka az elhagyottnak.
Mikor a káoszból megszületik türelme, a saját szavaknak.
Mikor rettegsz az estétől, s minden reggel hideg nap kel.
Mikor az emlék beszél hozzád, s hallgatod szíveddel.

Mikor halott hópelyheken pihen szemed, s így maradnál.
Mikor minden oly távoli, s belőled mély sóhaj száll.
Mikor lelked megáll, s lázad a szánalom ellen.
Mikor meghal a mi s a miénk, s vagy te egyedül egyetlen.

Mikor csak kósza árnyék, a reménye egy új napnak.
Mikor az illat ismerős, s könnyeket ajándékozol egy dallamnak.
Mikor a harag már unalmas, s a bánat is messze van.
Mikor megérted szerettek s szerettél, s meghalt a halhatatlan.

Majd egy napon felébredsz, s már nem vagy egyedül.
Hisz üres ágyadban, a szabadság neked örül.
Benned a szép megszületik újra, s megtanultál elengedni.
Halkan szenvedni, örökké szeretni, s önfeledten nevetni.

Suttogó

2012. január 8., vasárnap

Megköszönt a mámor....

Megköszönt a mámor,
már vártam csendben.
A kéz mozdul s rajzol,
tűzkarikát a levegőben.

Tűzkarika, tűzmadár,
megszülető fénysugár.
A zöldmadár a tűzbe jár,
s fényében nincs határ.

S a kéz mozdul, lebben,
csillagport fest a szélben.
Csettintéssel az égbe küldi,
s fájdalmát az éj elűzi.

Tűzmadár, s Zöldmadár,
az elme a nászra vár.
A mindenség kapujában térdel,
merengő pillanat, könyörgéssel.

S a kéz mozdul, mint pillanat,
lovat rajzol, szárnyasat.
S ajkak suttognak, szelíden,
ezt csak én, én értem.

Lehull a mámor, s beköti fejem,
a távolba révedő tekintetem.
Elernyed a kéz, s válik semmivé,
ahogy álmot rajzolt, az ég köré.


Suttogó

2012. január 6., péntek

Csak egy kicsit.

Apró lámpa fénye kell életre,
s játszik a kicsi láng.
Sárga s vörös szín kúszik a mélységbe,
édes fényt visz a sötétbe.

Csilingelő kicsi hang a dallam,
s ha távoli is közel.
Hisz ismerem magam,
ha lelkemmel szeretkezik,
semmi nem veheti el.

Mint régen, most is megőrzöm,
 s tartom magamnak.
Sokszor megtörte ködöm,
hangtalan maradt,
 az édes öröm.

Apró lámpa fénye kell életre,
izzik kicsi fénye.
Ne vedd el, hagy éljen még,
csak egy kicsi, kicsi időre.

Suttogó