Keresés ebben a blogban

2013. szeptember 23., hétfő

Várni rád.

Várni rád.

Búcsúzni tudni kell, s megtanulni várni.
Az idővel harcolni csak méltósággal lehet.
Hiába fájdalom, hazug mosollyal járni.
S remélni, hogy a szív egyszer haza vezet.

Várni olyan, mint szikkadt földre az esőt.
Van ki táncolja, s van ki énekli magához.
Hiteddel varázsolsz, a szívedbe legelőt.
S lelked legelteted rajta, egy új imához.

Hisz várni olyan, mint sötétben a fényt.
Rettegésed, az elme szülte lidércek tánca.
S imádság a semmibe, ott várni a reményt.
Megváltásod, a kedves hangjának násza.

A hajnali hold is vár, hogy táncolhasson.
Türelme örök, mint végtelen varázsa.
Egy röpke légyott, ég kékjében szabadon.
S mégis, várat az érintésnek boldogsága.

Ó van hogy várni kell, s parancsol a szív.
Türelmesen, csendet kér a szenvedélytől.
S majd "szépnapon", Ámor hangján hív.
Mert kit vártál, elrabol téged a sötéttől.

Én is várok még, túl időn innen, s odaát.
Várok rád, mert jönni fogsz sorsod ez.
Majd elém állsz, s eljárjuk életünk táncát.
Láncollak magamhoz, s a végtelenhez.

Mert várni szép, s oly nemes szerelemmel.
Balgaság a hitet megróni, ha vágyakozik.
Te csak szíved ringasd, míg én énekemmel.
Ringatom szerelmünk, míg az várakozik.

A Suttogó