Várni rád.
Búcsúzni tudni kell,
s megtanulni várni.
Az idővel harcolni
csak méltósággal lehet.
Hiába fájdalom, hazug
mosollyal járni.
S remélni, hogy a
szív egyszer haza vezet.
Várni olyan, mint
szikkadt földre az esőt.
Van ki táncolja, s
van ki énekli magához.
Hiteddel varázsolsz,
a szívedbe legelőt.
S lelked legelteted
rajta, egy új imához.
Hisz várni olyan,
mint sötétben a fényt.
Rettegésed, az elme
szülte lidércek tánca.
S imádság a semmibe,
ott várni a reményt.
Megváltásod, a kedves
hangjának násza.
A hajnali hold is
vár, hogy táncolhasson.
Türelme örök, mint
végtelen varázsa.
Egy röpke légyott, ég
kékjében szabadon.
S mégis, várat az
érintésnek boldogsága.
Ó van hogy várni
kell, s parancsol a szív.
Türelmesen, csendet
kér a szenvedélytől.
S majd "szépnapon",
Ámor hangján hív.
Mert kit vártál,
elrabol téged a sötéttől.
Én is várok még, túl
időn innen, s odaát.
Várok rád, mert jönni
fogsz sorsod ez.
Majd elém állsz, s
eljárjuk életünk táncát.
Láncollak magamhoz, s
a végtelenhez.
Mert várni szép, s oly
nemes szerelemmel.
Balgaság a hitet
megróni, ha vágyakozik.
Te csak szíved
ringasd, míg én énekemmel.
Ringatom szerelmünk,
míg az várakozik.
A Suttogó