Keresés ebben a blogban

2012. március 6., kedd

Sírj.

Sírj, úgy hogy világ ne hallja,
könnyeid, lelked áztassa.
Sírj, míg láncaid szakadnak,
 s míg nem érzed magad szabadnak.

Sírj, mint elhagyott s elveszett,
kiben a boldogság csak lehelet.
Sírj, mert más nem fog helyetted,
s csak Te tudd, hogy ezt miért tetted.

Sírj, ha már sötét lett az éjjeled,
hittél, de elvesztetted fényedet.
Sírj, s gyászold meg bizalmad,
nincs valód, s nem találod önmagad.

Sírj, fátyol borítsa szép szemed,
s csak Te lásd, szenvedésed.
Sírj, de ne könyörögj soha,
beszél helyetted könnyeid hangja.

 Sírj, s könnyeid csillagnak szállnak,
így adtál fényt az éjszakának.
Sírj, s emlékezz milyen volt,
hogy könnyed az égnek dalolt.

S ha már a könnyek nincsenek,
arcod nap süti, s emeld az égnek.
Repülj, s ragyogj határtalan,
könnyekkel megváltott szabadságban.

Suttogó

2012. március 1., csütörtök

Legyen ez.

Szétszórom tegnapom, s elszáradt álmaim.
Hamvaimból ébredem,s élvezem lángjaim.
Megfagyott könnyeken, csillog a napsugár.
Párás még a reggel, de szívem a tavaszra vár.

Legyen ez ébredésem tavasza, valami csoda.
Az álmok vágyát, éljem meg mosolyogva.
Színek kúsznak arcomon, s bennem az illatok,
örök nyarat, s végtelen szerelmet akarok.

Legyen ez varázs, akár tarka barka.
Édes mámorral fűszerezett, abraka dabra.
Cinkos boldogság, csak igaz legyen.
Szülessen szerelem, ha kell az egyetlen.

Legyen ez minden, mit kívánhatnék.
Sose legyen mellettem, üres a szék.
S tartson csak odáig, míg ráncos mosolyom.
Úgy érintsen kéz, hogy elengedni nem akarom.

Legyen ez legyen, csak ne várasson.
Ne törjön kétely, a vágy izgasson.
Legyen ez legyen, örökkön örökké.
Halld hogy dobban a szívem, hangja vajon kié.

Suttogó