Keresés ebben a blogban

2011. december 22., csütörtök

Hol vagy mélység

Hol vagy mélység, gyere nézz szemembe.
Mert csak tépem az ürességet, s hatolok mélyebbre.
Ha vissza néznél mélység, talán megrettenek.
 Mert csak határaim feszegetem, s nem félek.

Mi lehet ott mélyen, az eldugott sebek alatt.
Amitől menekülünk, s húzunk rá száz falat.
Mi lehet ott, ahova csak az megy ki búcsúzik.
S ha látta, válaszok nélkül távozik.

Talán a kín, s fájdalom sötétje az.
S ha vissza pillant ránk, nem marad vigasz.
Mert a mélység ránk tekint, s vagyunk magunk.
Bűnünk és bűnhődésünk, s benne maradunk.

Talán semmi az ott mélyen, elménk tréfája.
Hisz van ki nem is érti, s van kinek keresztfája.
Mert vannak az üresek, kikből hullik minden szét.
S vannak kik vigyázzák, a mélységen hét pecsét.

Hol vagy mélység, ürességem nem lehet hiába.
Gyere s vívj velem, az idő nem mehet kárba.
Hol vagy te a rettegett, az elme s lélek harca.
Hagy látom pillantásod, s hogy milyen végzetem arca.

Suttogó

2011. december 13., kedd

Felperzselt föld ez.

Felperzselt föld ez, szikes talajon,
száraz kóró árva.
 Porkígyót bámul a csend,
figyel mélyen elzárva.

Nem a zaj hiányzik,
hanem az utána.
Mikor a sóhaj vágyik,
de hideg a párna.

Annyi minden elveszett,
s az is marad.
Kiégett pillantások,
s a hang a mélybe szakad.

Nem Te hiányzol,
hanem aki nem lehet.
S nem Én hiányzom,
csak ajkamon a lehelet.

Majd esőt hoz a szél,
s töri meg a csendet.
Akkor ültess virágot,
s becsüld meg a szépet.

Suttogó