Keresés ebben a blogban

2012. május 25., péntek

Hat Húr.



Hat húr gyászol, szép szerelmet.
Dallamában, már minden elégett.
Hat húr vigasz, egy beteg sötétben.
S így tanul a szív, hogy elengedjen.

Hat húr tanít, csak egyszer szeress.
Emberit, s csalfát hogy kerülhess.
Hat húr enged, könnyeid a szélnek.
Hisz ember vagy, s áldozol a szépnek.

Hat húr nevel, maradj magadnak.
A süket fülek, süketek maradnak.
Hat húr támasz, mert csak Ő van.
Az egyetlen érző, világomban.

Hat húr kísér, át egy életen.
Mennyben vagy Pokolban, hangja végtelen.
Hat húr maradt, se több se kevesebb.
S így lett lágy szívből, egyre keményebb.

Suttogó

2012. május 23., szerda

Óda a Vas népének.

Magor vére vagyunk, s átkát örököltük.
Széles út az otthonunk, ezzel születtünk.
 Vérünkben a benzin, az hajtja szívünket.
S a Vasra festett szín, izgatja szemünket.

Hajt a nyomaték, csak elmében létezünk.
Mindenünk a lóerő, s ha kell vétkezünk.
Lángoló fekete aszfalt, mennyeknek országa.
S hallgatjuk a legszebb dalt, egyet le váltva.

Bőrünkön a bőr, recsegve tűr szelet.
S protektor borítja, a lázadó testünket.
Mert mi vagyunk a gép, a Kentaur lelkű.
A forma nem csak szép, hanem nagyszerű.

Vas nélkül semmik vagyunk, hallott árnyék.
Mélyen bent meghalunk, de élni szeretnénk.
Mert van az a fordulat, mi megváltja fájdalmunk.
Ahol az érzés lemaradt, csak magunk vagyunk.

Hisz a világ minket így, szabadnak szeret.
Mi nem csak látjuk, érezzük erdőt s rétet.
Tiszteljük az utat, ahol a Bukó köszönve meghajol.
Egy apró keresztre mutat, ahol gyertya lángol.

Magor vére vagyunk, s maradunk.
Mert más lenni hazugság, hisz ezek vagyunk.
Szenvedélyünk kötelék, egy családhoz tartozunk.
A sebesség oltárán, élvezünk vagy áldozunk.

Suttogó

2012. május 19., szombat

Van hogy menni kell.

Van hogy menni kell, s láncaink szakadnak.
De mielőtt indulnánk, örülnénk a szavaknak.
De csak a csend ölel, s neked csak az maradt.
Nehéz lépteid, s hogy szemedből könny fakadt.

Van hogy menni kell, pedig úgy maradnál.
Nem temetni emléket, csak adnál, s adnál.
 Oda adnál mindent, csak hogy igaz legyen.
Üresen állsz odébb, elköszönő halk lépéseken.

Van hogy menni kell, s törni meg a hajnalt.
A kelő nappal vérzel, a fájdalom össze vagdalt.
De haragod Tied, hisz magad akartad.
Mert hinni akartál, s pedig már százszor feladtad.

Van hogy menni kell, s nem nézni vissza.
Most minden oly zavaros, semmi sem tiszta.
Nem látsz túl bensődön, ezt nem érti senki.
Mert van hogy menni kell, de nem elengedni.

Suttogó

Szilánk


" Ha mersz álmodni, legyen bátorságod felébredni is."

Suttogó

2012. május 16., szerda

Halj meg Szerelem.



Esőbe fojtom érzéseim, bennem a vihar.
Még háborog a szív, hisz Ő mást akar.
De a mulandó az múlik, így kell lennie.
Halj meg szerelem, halj meg mind örökre.

Apró patakokban folyik a bánat, csordogál.
Majd letisztul az érzés, a káosz helyre áll.
Majd letisztul a kép, s nap süt a saras földre.
Halj meg szerelem, halj meg mind örökre.

Tört forgat a vágy szívembe, s esztelenül kacag.
A szenvedély égeti a lelkem, s elmémben harag.
Ez nem csak fájdalom, ez egy élet gyötrelme.
Halj meg szerelem, halj meg mindörökre.

Ürességet akarok, olyan mélyen végtelent.
Csak lenni, s nem siratni a temetetlent.
Csak nézni szemetek, s nem látni a mélyére.
Mert meg hal benne a szerelem, mind örökre.

Suttogó