Hat Húr.

Hat húr gyászol, szép szerelmet.

Dallamában, már minden elégett.

Hat húr vigasz, egy beteg sötétben.

S így tanul a szív, hogy elengedjen.

Hat húr tanít, csak egyszer szeress.

Emberit, s csalfát hogy kerülhess.

Hat húr enged, könnyeid a szélnek.

Hisz ember vagy, s áldozol a szépnek.

Hat húr nevel, maradj magadnak.

A süket fülek, süketek maradnak.

Hat húr támasz, mert csak Ő van.

Az egyetlen érző, világomban.

Hat húr kísér, át egy életen.

Mennyben vagy Pokolban, hangja végtelen.

Hat húr maradt, se több se kevesebb.

S így lett lágy szívből, egyre keményebb.

Suttogó