Magor vére vagyunk, s
átkát örököltük.
Széles út az
otthonunk, ezzel születtünk.
Vérünkben a benzin, az hajtja szívünket.
S a Vasra festett
szín, izgatja szemünket.
Hajt a nyomaték, csak
elmében létezünk.
Mindenünk a lóerő, s
ha kell vétkezünk.
Lángoló fekete
aszfalt, mennyeknek országa.
S hallgatjuk a
legszebb dalt, egyet le váltva.
Bőrünkön a bőr,
recsegve tűr szelet.
S protektor borítja,
a lázadó testünket.
Mert mi vagyunk a
gép, a Kentaur lelkű.
A forma nem csak
szép, hanem nagyszerű.
Vas nélkül semmik
vagyunk, hallott árnyék.
Mélyen bent
meghalunk, de élni szeretnénk.
Mert van az a
fordulat, mi megváltja fájdalmunk.
Ahol az érzés
lemaradt, csak magunk vagyunk.
Hisz a világ minket
így, szabadnak szeret.
Mi nem csak látjuk,
érezzük erdőt s rétet.
Tiszteljük az utat,
ahol a Bukó köszönve meghajol.
Egy apró keresztre
mutat, ahol gyertya lángol.
Magor vére vagyunk, s
maradunk.
Mert más lenni
hazugság, hisz ezek vagyunk.
Szenvedélyünk
kötelék, egy családhoz tartozunk.
A sebesség oltárán,
élvezünk vagy áldozunk.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése