A Férfi könnye
kemény,
karcokat ír az arcokra.
S megszületik, hol a
remény,
mosolyt fest fáradt
ráncokra.
Hited magad vagy, s
léted,
olykor ködben a
valóság.
Igazságod sose
féltsed,
hisz nem győzhet a
hamisság.
S van hogy fáj,
igaznak lenni,
hát váltsanak meg
könnyeid.
Nehéz maradni, s nem
elmenni,
erős szellemed
szeretteid.
De mankód magad
legyél,
s ha a baj húz mint a
szegényt.
Felemelt fejjel
tegyél,
ne felejts
méltóságot, s erényt.
S lesz hogy mindenki
elmegy,
mintha fertő lennél a
bajban.
Ó Te attól sose
szenvedj,
hisz erős hited,
halhatatlan.
A Férfi könnye
kemény,
s nem felejti sose
azt.
A sötétben is él a
remény,
az igaz szív, könnyet
fakaszt.
Suttogó