Keresés ebben a blogban

2011. november 17., csütörtök

Megalkuszom

Megalkuszom, mert meg vagyon írva.
Ha valami nem megy, ne erőlködj sírva.
Megalkuszom, a semmim váltom jövőre.
Ráncaim adom, árváknak bő esztendőre.

Az én Angyalom, majd alkura áll.
Meghallgatja kérésem, s vele mesze száll.
Elmeséli azt, a bölcs Isteneknek.
S ráncaim adom, jobb sorsra gyermekeknek.

Negyven a ránc, s már többnek nincs helye.
Megfakult kép csak a múlt, s annak becsülete.
A jelen sötétjében, az útnak vége lett.
Hagy adjam ráncaim, s váltsak meg gyermeket.

A szív hasad, ha gyermekszemben a fájdalom.
A semmim mindenem, boldogan odaadom.
S az üzlet megköttetik, akár égben vagy pokolban.
Viszont látom ráncaim, gyermek mosolyban.

Suttogó