Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 7., hétfő

A Hited.

S van amit nem látsz, vak szemed csalfa.
Embernek születtél, s lettél így becsapva.
De vannak világok, az égi kotta skáláján.
Dobd el vakságod, s láss túl elméd határán.

Az idő s a tér, csak fejedbe van zárva.
Míg felnőttél, gyarlósággal lettél gyalázva.
Idézd meg a gyermeket, magadban magadhoz.
Gyermeki szíved tisztasága, énekel angyalokhoz.

Elsőnek a hold vezessen, mikor fénye teli.
Magához húz erejével, sötétséged elnyeli.
Megtanít majd elengedni, s lelked szabad újra.
Mert tiszta lélek, s erős elme, vezet igaz útra.

Ha majd üres lesz poharad, s tanulnál végnélkül.
Szomjazod az ujjat, de a feleslegesség elkerül. 
Akkor meglátod majd, égi Angyal szárnyát.
Akkor meghallod majd, Őrződ tiszta hangját.

Hited az egyetlen, ami síron túl kísér téged.
Bástya az s Pajzs, nem kell hogy féltsed.
Hited magad vagy, égen földön s pokolban.
Hited nélkül semmi vagy, üres hús rongyokban.

A Suttogó