Keresés ebben a blogban

2012. május 19., szombat

Van hogy menni kell.

Van hogy menni kell, s láncaink szakadnak.
De mielőtt indulnánk, örülnénk a szavaknak.
De csak a csend ölel, s neked csak az maradt.
Nehéz lépteid, s hogy szemedből könny fakadt.

Van hogy menni kell, pedig úgy maradnál.
Nem temetni emléket, csak adnál, s adnál.
 Oda adnál mindent, csak hogy igaz legyen.
Üresen állsz odébb, elköszönő halk lépéseken.

Van hogy menni kell, s törni meg a hajnalt.
A kelő nappal vérzel, a fájdalom össze vagdalt.
De haragod Tied, hisz magad akartad.
Mert hinni akartál, s pedig már százszor feladtad.

Van hogy menni kell, s nem nézni vissza.
Most minden oly zavaros, semmi sem tiszta.
Nem látsz túl bensődön, ezt nem érti senki.
Mert van hogy menni kell, de nem elengedni.

Suttogó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése