Van hogy menni kell, s
láncaink szakadnak.
De mielőtt indulnánk,
örülnénk a szavaknak.
De csak a csend ölel,
s neked csak az maradt.
Nehéz lépteid, s hogy
szemedből könny fakadt.
Van hogy menni kell,
pedig úgy maradnál.
Nem temetni emléket,
csak adnál, s adnál.
Oda adnál mindent, csak hogy igaz legyen.
Üresen állsz odébb,
elköszönő halk lépéseken.
Van hogy menni kell,
s törni meg a hajnalt.
A kelő nappal vérzel,
a fájdalom össze vagdalt.
De haragod Tied, hisz
magad akartad.
Mert hinni akartál, s
pedig már százszor feladtad.
Van hogy menni kell,
s nem nézni vissza.
Most minden oly
zavaros, semmi sem tiszta.
Nem látsz túl
bensődön, ezt nem érti senki.
Mert van hogy menni
kell, de nem elengedni.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése