Levetkezem testem.

Levetkezem testem, s ráncaim hulljanak porba.

A gyarlóság halála ez, s nem leszek foglya.

Elhagyom magam, azt ami már felesleges.

Börtönöm volt testem, s nem az mi lényeges.

Lásd a szívem, mert én azzal látlak.

Lelkem lesz szabad, s adom a világnak.

Lásd mi vagyok, s ne csak elszáradt bőröm.

Lásd a fényt, s legyen ragyogása az öröm.

Öltöztess fel kérlek, s adj színt az életnek.

Rajzold meg mosolyom, értelmet adj a létnek.

 Ha megérinted szívem, szárnyaim nőnek.

S hogy Te szárnyalhass, büszkén tépem le őket.

Úgy megszületnék újra, s általad lennék.

Csak adni magamból, szeretni szeretnék.

Nem félni a holnapot, s tagadni mulandót.

Hitemből élni, s meg becsülni a jót.

Levetkezem testem, nekem már nem kell.

Hosszú álmom lesz, csak kedves ébresszen fel.

Mert várni fogom, túl időn s halandón.

S ha keresnie kell, csak szívére hallgasson.

Suttogó