Sírj, úgy hogy világ ne hallja,
könnyeid, lelked áztassa.
Sírj, míg láncaid szakadnak,
s míg nem érzed magad szabadnak.
Sírj, mint elhagyott s elveszett,
kiben a boldogság csak lehelet.
Sírj, mert más nem fog helyetted,
s csak Te tudd, hogy ezt miért tetted.
Sírj, ha már sötét lett az éjjeled,
hittél, de elvesztetted fényedet.
Sírj, s gyászold meg bizalmad,
nincs valód, s nem találod önmagad.
Sírj, fátyol borítsa szép szemed,
s csak Te lásd, szenvedésed.
Sírj, de ne könyörögj soha,
beszél helyetted könnyeid hangja.
Sírj, s könnyeid csillagnak szállnak,
így adtál fényt az éjszakának.
Sírj, s emlékezz milyen volt,
hogy könnyed az égnek dalolt.
S ha már a könnyek nincsenek,
arcod nap süti, s emeld az égnek.
Repülj, s ragyogj határtalan,
könnyekkel megváltott szabadságban.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése