És megszólít.....

És megszólít az éjszaka,
mélyen, borzongása enyém.
Árnyak közt maradtam magamra,
s démonom, lassan kúszik felém.

Halld hogy hívlak, bensőm üvölt,
ne adj démonnak, ki megörökölt.
Hitem él, s énekellek magamhoz,
a vágy könyörög, az akarathoz.

És megszólít az éjszaka,
szinte már várom árnyékom.
Szívem a sötét körbefonja,
s Holdharagja izzik ajkamon.

Halld hogy hívlak, hallanod kell,
hisz részem vagy, jobbik felem.
S ha menned kell, én engedlek el,
nem könyörgöm, de legyél életem.

És megszólít az éjszaka, ismer engem,
hisz elkísért már, világtok határához.
De most rettegek, s társam a félelem,
vajon hideg reggel, nékem mit hoz.

Halld hogy hívlak, közel s távol,

legyél bárhol, indulj felém.

Halld hogy hívlak, s utolsó órámtól,

mindenkié leszek, s Te az enyém.

S megszólít az éjszaka, Ősök átka ez,

örök lesz a mélységben a mindenség.

Már nem ragaszkodom, égi fényhez,

ha nem hallasz, úgy elragad a sötétség.

Suttogó