Tükröm, tükröm mond
el nékem,
mitől szebb a holnap?
Lassan megalvad
vérem,
s elnyel, láng vörös
nap.
Tükröm, tükröm mond
el nékem,
ki rajzolja mosolyom?
Fátyol mögött barna
szemem,
ráncok mögé takarom.
Tükröm, tükröm mond
el nékem,
lágy érintés, lesz e
részem?
Menedék lesz csendes
fészkem?
Vagy hamuszürkén,
elenyészem.
Tükröm, tükröm mond
el nékem,
hallatszik a sóhaj?
Vagy csak megszakadt
szívem,
semmibe vesző apró
zaj.
Tükröm, tükröm mond
el nékem,
vagy hallgass örökre.
Mert rád súlyt remegő
kezem,
s így temetne hazug
csendbe.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése