Megköszönt a mámor,
már vártam csendben.
A kéz mozdul s rajzol,
tűzkarikát a levegőben.
Tűzkarika, tűzmadár,
megszülető fénysugár.
A zöldmadár a tűzbe jár,
s fényében nincs határ.
S a kéz mozdul, lebben,
csillagport fest a szélben.
Csettintéssel az égbe küldi,
s fájdalmát az éj elűzi.
Tűzmadár, s Zöldmadár,
az elme a nászra vár.
A mindenség kapujában térdel,
merengő pillanat, könyörgéssel.
S a kéz mozdul, mint pillanat,
lovat rajzol, szárnyasat.
S ajkak suttognak, szelíden,
ezt csak én, én értem.
Lehull a mámor, s beköti fejem,
a távolba révedő tekintetem.
Elernyed a kéz, s válik semmivé,
ahogy álmot rajzolt, az ég köré.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése