Mert van hogy.

Mert van hogy lelkünk szenved,

s pokolban sétál alvás előtt.

Árnyékos könyörgő tekinteted,

mert kit szíved várt éjbe szökött.

Mert van hogy szíved szeged,

s oltalmatlan maradsz bajban.

Felemelt fejjel kerested veszted,

nem kerestél valót szavakban.

Mert van hogy a földet nézed,

s van e lejjebb még ezután.

S hiába tiszta már a szemed,

könnyeiddel hagytak téged árván.

Mert van hogy üresség a válasz,

ha sok bántó kérdés mardos.

S a jó tanács már nem támasz,

mert benned a fájdalom hangos.

Mert van hogy tanulni kell élni,

s embert, érzést nem megítélni.

S tanulni kell, lenni a világban,

akár párban, vagy magányban.

Suttogó