Állj meg embernek lánya.

Állj meg embernek lánya a teremtés koronája, s nézz körül.
Állj meg s adj egy percet a szegénynek, a lelked majd örül.
Vadságod akaszd a szögre kérlek érezz, mert szíved megkövül.
Állj meg s hajtsd le fejed, nézz ki kemény páncélod mögül.

Csak taposod nemem de nem ismered nevem, ez mire jó?
Ajkam halkan hagyja el a sóhaj, nekem fáj az utolsó szó!
Mert már indulok s megállni nem tudok, az árnyék arcomon.
Kit bántasz annak fájdalom az, egyedül leszel hideg napokon.

Én hiszek embernek lányában, mert él benne az irgalom.
Szívében szerelem, ölében szenvedély, fájdalmát szemében látom.
Évának testvére add kezed kezembe, fejed vállamra hajtom,
az idő majd megáll, lelkedre nyugalom száll, nem te okoztad bánatom.

Voltak már előtted kik megtépték lelkemet, engem is anya szült.
De vérem más lett hisz szeretlek téged, haragom kihűlt.
Látod embernek lánya, nem szégyen vallanom.
Csak szemedbe nézni s mögötte érinteni, a szépet akarom.

Suttogó