Holt virág a szerelem,
holt virágom temetem.
Hold fényében kertemben,
siratom a szerelmem.
Ne vesd meg a bánatom,
elporladt mosolyom.
Elvetettem szánalmam,
s most magját aratom.
Van a búnak is fája,
annak tövises virága.
Megsebzett hát viselem,
ne sirass meg Kedvesem.
Nevelj nekem virágot,
hogy olyat világ nem látott.
Kössed bánat fájához,
fakeresztnek lábához.
Holt virág a szerelem,
a szívembe temettem.
Könnyeimmel öntözöm,
s feketébe öltözöm
Ne sírj Babám, mosolyogj,
arcodhoz keszkenőt se fogj.
Hogy a világ csak azt lássa,
Gyönyörű vagy kertész lányka
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése