Elengedem kezed....

Már csak csodálom ártatlan mosolyod.
Aggódva, lassan engedem el kezed.
Rettegem, ködbe vész imádott arcod.
S mint aki arra érdemes, más hódítja szíved.

Nem haragszom, hisz szeretlek.
Emlékezem mert fontosak a boldog percek.
Nekem ha ez jut, hát sorsom viselem.
Szívemnek fontos, szíved boldog legyen.

Nem könyörgöm, csak megzavarnám fejed.
Nekem a szíved kellet, s nem női nemed.
Nem könyörgöm, pedig ha tehetném,
férfi könnyben a szívedet fürdetném.

Menj, élj, fürödj az életben,s örökké remélj.
De ígérd meg nekem!
Hogy boldogabb leszel,
mint bárki más ebben az életben.

Félek kimondani, de eljön a pillanat.
Mikor melletted a szék üres marad.
Hát akkor, s ott ne bánj meg semmit.
Felemelt fejjel fogadd az ennyit.

Emlékeidben, mélyen a hamu alatt,
apró, pici gyémánt szív,
ha még mindig meg -megmaradt.
melengeti hideg napjaid.

Lehet...,hogy én már csak történelem leszek.
Csak papír lapok közt sajtolt,
virágszirom emlékek.
De hiszem hogy édes emlékem,
egy új életben összeköt, téged -velem.

De a szék addig is üres marad............


Suttogó