Tíz másodperc

Széles az út, magam csak por vagyok rajta.
Izzik az aszfalt, vaslovam szaggatja.
A semmi felé tartok, s mindenemmel.
Szabadságot akarok, s találkozni az ismeretlennel.

Versenyzem a széllel, s lehűti vágyam.
Ma már alszom az éjjel, s nem várlak álmomban.
Szerelmem a sebesség, megváltja fájdalmam.
Sisakom alá rejtett keserűség, csak Én látom magam.

Tíz másodperc az élet, míg hajt a vérem.
A meg nemértett mitől félhet, üresség a reményem.
Összeforrni a géppel, hajtson az akarat.
Egybefolyni a széppel, s ott nincs gondolat.

Tíz másodperc az élet, még megélem.
Rajtam recseg a bőr, s az út végét nézem.
Oda látok, ahol nincs tér se idő.
Mert messzire vágyok, ahol él az eredendő.

Suttogó