Hisz könyörgöm....

Hasadj hajnal, hasadj csak nekem.
Hasadj túl érintésen, hasadj túl mindenen.
Hasadj úgy, hogy már ne fájjon,
Fényed megtörik, véráztatta láncon.

Nem vagyok szabad, szenvedem hogy érzek.
Kalodában szívem, s hogy megreccsen félek.
Nem vagyok szabad, hisz erényem a hűség.
Nem kerestem, s amit találtam keserűség.

Ébredj reggel, s mosolyogj velem.
Ébredj a megváltással, s viheted mindenem.
Ébredj úgy, hogy magamra találtam.
Nappali kék égre, gyöngy betűvel írom vágyam.

Majd ha szabad leszek, s már tudni fogom.
Sebhelyes szívem, kinek többet nem adom.
Majd ha szabad leszek, s lesznek álmaim.
Csillagos égboltba  temetem, eltépett láncaim.

Hallgass éjszaka, hallgass most szavamra.
Hallgasd meg bánatom, s hogy minek lettem rabja.
Hallgass hisz könyörgöm, bennem él az alázat.
Tépj hát ki a szívemből, mindent mi csak fájhat.

Suttogó