Emléke maradtam, egy gyönyörű éjszakának.
Ébren álmot éltem, s áldoztam a mának.
Csak egy pillanat volt, az érintés világa.
S átkommal cseréltem, egy szürke világra.
Emléke maradtam, s vágynak temetője.
A szenvedély szült meg, s lettem szeretője.
Az ajkak násza, ahogy lelkek szeretkeznek.
S gyönyörből fakadó érzése, létnek s életnek.
Emléke maradtam, s talán csepp boldogság.
Hazugtalan sóhajt loptam, önzetlenül az igazság.
S tenném újra, s lopnám sorba.
Te büntess érte, mert a magány húz karóba.
Emléke maradtam, egy csalfa királyságban.
De én jövőmbe viszlek, s nem hagylak a mában.
Emléke maradtam, s maradok örökre.
Mert oda égettem magam, s nincs ki ezt elvegye
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése