Méltatlan az, kinek
szíve hamis,
hisz szeretni,
tisztelve kell.
Méltóságra tanít,
utad is,
s ki őszintén szeret,
azt ne engedd el.
Méltatlan az, ki nem
látja tisztaságod,
hisz ragyogásod, csak
szív láthatja.
Lelked fényes, s
nincsen másod,
ki arra méltó, csak
az kaphatja.
Méltatlan az, ki
könnyen enged,
tanulj némán
szenvedni.
S míg Te látod,
könnyes szemed,
méltósággal tanulj
elengedni.
Méltatlan az, kinek
érintése hideg,
mert gyarlósága
fagyhalál.
S a bensőd tiltakozva
remeg,
mikor felejtesz
szíved megáll.
Méltatlan az, ki nem
érzi szenvedésed,
s éli mosollyal
életét.
Eljön a nap, hogy
elengedted,
s múltban gyászolod
emlékét.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése