Ha lennék szál virág, lennél e a váza?
Lennék én magam a virágnak háza.
S ha lennék napsugár, fürdenél e bennem?
Nekem a Fény úgy kell, mint létnek az elem.
Nem tudok létezni s élni, pillantásod nélkül.
Ha látlak szárnyalok, s szívem az égig repül.
Csak a hangod halljam, s víz vagy a sivatagban
Érintésed el gyengít, s nincs erő az akaratban.
Meghalnék érted, ha csókod lenne az élet.
Ha hideg ajkamon, ajkad lenne a lehelet.
S ha pokolban is járnék, ott se nem félnék.
Mert ha szíved hívna, a reményért küzdenék.
Az idő szeret engem, s nekem adta a türelmet.
S Te élsz bennem, hatalom vagy sötétségem felett.
Félhomályos kis sarokban, mosoly van ajkamon.
Emlék mesél a csendben, s én hűen hallgatom.
Most nem karcol a gyertyaláng, csak ölelget.
Látom arcod benne, s elhiszem hogy szeret.
Csendben várok rád, a majd az új életemben.
Ezt még leélem, s megszületek Szerelmedben.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése