Lelket éget a harag, s gyűlöli a szépet.
Fájdalomból fakad, s temet szerelmet.
Ürességre váltom, értéktelen gazdagságom.
S ha volt egy álmom, ma már csak gyalázom.
Meghalnak a mesék, s a hazug szavak.
Megfakuló gyönyörű kép, csak színe a papírnak.
S a csodás nyári zápor, feltépett emlékek.
Bennem haldoklik Ámor, s én tovább lépek.
Nem kell a szánalom, hisz van belőle.
Majd segít az idő magamon, mert kértem tőle.
Nem kell a mosoly, csak grimasz arcomon.
Ó érzés haldokolj, csak gyászod maradjon.
Hitvány világ szülj meg engem, s formázz.
Csak gyarlóság legyen bennem, testem csak váz.
A hamisság megtanít élni, s talpon maradni,
megtanít nem félni, s hidegen hazudni.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése