Csak egy apró kontúr a határ,
fény és sötétség között.
Pillantasz rám s szemed vár,
hatalmad nincs szívem fölött.
Türelmem tied adom magamból,
de ne feledd csak kölcsön.
Mert ha kilépek a gondolatomból,
ismerős érzés reád köszön.
Vajon Te várnál e, s lennél e csendem,
altatnál e árnyékos békében.
Várnál e úgy, hogy leszel keresztem,
éreznéd e lelkem hideg sötétben.
Hallgass, mert nem kérdeztem,
csupán gondolat vagyok.
Én kíváncsiságod éreztem,
s számodra csak árnyék maradok.
Most úgy mennék batyummal,
vinném testetlen kincsemet.
Téged nem vinnélek magammal,
benned hagynám a szerelmet.
Vajon keresnél e, vajon megtalálsz,
Vajon félnél e hogy reám vársz.
De hallgass, hisz nem kérdezek,
még maradok, még nem megyek.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése