Lehetnék én kis virág, s egyedül a réten.
Én lennék a legszebb, Babám szemében.
S várnék rá mindig, tavasztól télig.
Mert babám eljön értem, szirmom neki nyílik.
Illatom csak hozzá vinné, szeleknek szárnya.
És nem feledné sose, ki szívének kis virága.
Vázába Ő nem rakna, szabadon szeretne.
Kitépkedné gyomjaim, szívével öntözne.
S ha le is szakajtana, hát szerelemből tenné.
Szívem kis virágát tenné, szíve mellé.
S ha hervadnának szirmaim, Ő benne élnék.
Boldog hervadás, hisz haza térnék.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése