Ma álmodom, s újra gyermek leszek.
Majd szép tányérból, finomakat eszek.
S játszom, reggel, délben, este.
Kérlek ne szólj rám, hogy feküdjek le.
Kérlek szép kedvesem, ma álmodj velem.
Én leszek harcos te pedig Istennőm, csak nekem.
Vagy leszek árnyék, s te nekem napom,
vagy éjszakám és nappalom.
Álmomban élek, s élve halok,
de örökkön sörökké, de gyermek maradok.
Felettem mindenki szebb, s okosabb,
de a lényeget én látom meg hamarabb.
S lehet, hogy majd egy napon eltévedem,
de te megtalálsz, s újra fogod kezem.
Mert szeretni fogsz, s vigyázol rám,
az álmomban én ezt szeretem.
Suttogó
Majd szép tányérból, finomakat eszek.
S játszom, reggel, délben, este.
Kérlek ne szólj rám, hogy feküdjek le.
Kérlek szép kedvesem, ma álmodj velem.
Én leszek harcos te pedig Istennőm, csak nekem.
Vagy leszek árnyék, s te nekem napom,
vagy éjszakám és nappalom.
Álmomban élek, s élve halok,
de örökkön sörökké, de gyermek maradok.
Felettem mindenki szebb, s okosabb,
de a lényeget én látom meg hamarabb.
S lehet, hogy majd egy napon eltévedem,
de te megtalálsz, s újra fogod kezem.
Mert szeretni fogsz, s vigyázol rám,
az álmomban én ezt szeretem.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése