Megbénult elmém, s tiltakozik,
eltilt tőled, magamtól.
Látja tékozló lelkem, hogy adakozik,
s neked adok, magamból.
Mond, hogy nem tévedtem el,
s nem halok újra.
Mond, hogy otthonom leszel,
s fájdalmam, hagyjam a múltra.
Nem kell kérned, s én megszületem,
csak te benned örökre.
Nem kell kérned, s lázadó lelkem,
szívedben talál békére.
Csak egy szó, mit elcsépelt egy nemzedék,
s én mélyen eltemettem.
Csak egy szó, mit soha el nem felednék,
bennem virágzik, de rettegem.
Csak egy szó, mitől értelem az élet,
s éltet a boldogság.
Csak egy szó, de halandó ilyet nem kérhet,
hisz születése őszinteség s tisztaság.
Értelmetlen állok, s nem értem mire ez,
s nem értem ki hívta.
Esti fényben szemem, a csillagokkal szemez,
Ó Szerelem, miért fakadok sírva.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése