21 gramm

Fáj bennem haldoklásod, s az eltemetett álom.

Fáj benned csendem, s mélyen hiányom.

Fáj bennem az elmúlás, az öröm ravatala.

Fáj benned lelked, s hogy meghal a hangja.

Ó keserűség, mond most mit tegyek?

Ha várok időn túl, csak szenvedek.

A bánat virága, mint gaz öli boldogságom.

Csak belül vagyok szép, átkozom rútságom.

Pedig láttam hogy nyílsz, Gyönyörű virág.

S hittem, hogy miattam lett szebb a világ.

Leráztam láncaim, s fejjel mentem falaknak.

Örültem mosolyodnak, mint éhező a falatnak.

Mond mit tegyek, hogy kínod enyhítsem?

Neked adom vidd, 21 gramm az életem.

Azt mondják szép, s azt mondják tiszta.

Neked adom örökre, soha ne hozd vissza.

Suttogó