Keresés ebben a blogban

2011. május 20., péntek

Elsiratott tangó

Haldoklik a lélek, s vele hal a szenvedély.
A ragyogás lassan alszik ki, mikor jön az éj.
Leperegnek érzések, miközben szisszen a parázs.
S a tűz örökre kialszik, meghalt a varázs.

Egy elsiratott tangót, verne még a szívem.
Születés és halál ritmusát, lassan felidézem.
Mert csonkig ég a gyertya is, s kiapad a folyó.
Suttogom bizsergő ajkamon, szeretni volt milyen jó.

Behódolunk lassan, e rothadó világnak.
Elfogadjuk jelenünk, s élünk a mának.
Pénz és hatalom, mit imáinkba foglalunk.
Tested még mozog, de hidd el, haldoklunk.

Vesszen, minek vesznie kell, rothadjon az erény.
Ami meghalt gyászolom, s bennem nincs már fény.
Talán lesznek még éjszakák, eltűnődő hajnalok,
mikor mélyen a gyász alatt, a parázs felragyog.

Suttogó 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése