Keresés ebben a blogban
2011. május 17., kedd
A verac verax
Ha elvesztem a pillanatot, mond mi marad nekem?
Egy becsukott szemű ábránd, s hideg kezem.
Pedig szeretnélek megtalálni, de nem is kereslek.
Halott csók vagy nekem, s én árnyéka szemednek.
Most fájok, s lehet csak büntetem magam.
Még a fényben is fázok, s rothadás alattam.
Mögöttem hazugság, de futni is felesleges.
Hitványságom gyorsabb, így nem érdemes.
A sántakutyát utolérték, engem mikor fognak?
S láncán jól elverték, hangja van a reccsenő fogaknak.
De a sors nem bottal ver, neki ennél több kell.
Ha meggyónnám bűneim, pokolban égnék el.
S már menekülni sincs hova, fáradt a lélek.
Földemen sorsom mostoha, s "négyfaltól" félek.
A bajt magam kerestem, s így a sötét rám talált.
Én hagytam hát vezessen, s tette rám a zablát.
De eljön a "szép nap", s kacagok majd mereven.
Két ezüst pénz az ára, a hideg szemeken.
S nem lesz e földnek, oly hamis bírája,
ki hazug törvényét akasztaná, szabadságom nyakába.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése