Apám terítsd meg az asztalt, a gyermek hazatér.
A hosszú úton már megfáradt, s a végére ér.
Teríts meg csendben, s hívd meg Anyámat is.
Mert haragom cipeltem egy életen át, terhem ez is.
Apám terítsd meg az asztalt, s tegyél fát a tűzre.
Hosszút beszélgetünk majd, s nem figyelünk az időre.
Fázom kicsit, s lelkem fogyott irigységem híján.
Amit itt kell hagynom, csak lelkemben megbújó magány.
Ha ittam is a bórt, de hiába nem prédikáltam vizet.
Megtanultam az erősöktől, hogy mindig a gyenge fizet.
Utánam nem marad más, csak némán fakuló suttogásom.
Szegénynek születtem s éltem, sose volt másom.
S ha majd a hamut a hamuhoz, s port a pornak.
Ne feledd szabadságom, enyém ne add egy doboznak.
Szórj szét a szélben, ott ahol a "nagyvíz" lábad éri.
A mindenségben gyászolj, s ezt szíved megérti.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése