Előttem halad az idő, s figyelem lépteit.
Van hogy határozott, de néha sántít kicsit.
Mögöttem a tapasztalás lépdel, már fáradt.
Ő az ki támasz, s bölcs, ki velem haladt.
Most össze borult minden, időknek harca.
Jelenembe torzul, múltam szürke arca.
Ariadné fonala kezemben, de elszakadt a cérna.
Útvesztőmben eltévedtem, s nem találok vissza.
Pedig már nincsenek vágyaim, csak lennék.
Végezném dolgos mindennapjaim, s néha mennék.
Mert van saját helyem, s a bánat nem tud úszni.
Világomban kis szigetem, oda néha elbújni.
Neked is van kis Világod, s ott csak Te vagy.
S aki szeret az tudja, mert ott békén hagy.
Mert kell hogy tudjunk, magunkba rendezni.
Ami rossz szét szórni, s a jót meghagyni.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése