Ha elakarsz engedni, azt magadért tedd,
hisz nem látod mennyire fogom kezed.
Ha elakarsz engedni, ne adj a gyásznak,
s ne áldozz könnyeket hervadó virágnak.
Én ott érintelek, ahol senki nem fog soha.
A megszületett érzés, soha nem lesz mostoha.
Én ott érintelek, s hagyok magamból benned.
Lángoló szívem, melegíti sajgó szíved.
Könnyekbe csomagolom érzéseim, s engedem.
Repüljön hozzád, míg én árnyékod ölelem.
A semmiből jött érintés leszek csak, de a tied.
Ringatózom a semmiben, de csak veled.
Ha el is hagynálak csak egyszer, de örökre.
Te írnád szép nevem, megfakult keresztre.
Mert magamtól nem mennék, ó dehogy.
Vagy kiűzöl magadból, vagy időm veled fogy.
Ha elakarsz engedni, hát ölj meg magadban.
De ne keress utána, hideg szavakban.
Mert elengedni én foglak, s adlak boldognak.
Mert Szeretlek, tisztának s szabadnak.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése