Csak kihűlt ágy vagyok, megvagyon írva.
S mint vágy alszom, eltemetve sírba.
A mosoly, mit loptam egy pillanatra.
Emlékét rajzolom, mint árnyékot a falra.
Sokszor halok magamban, s születek újra.
Élek a szavakban, s találok az útra.
S ha kaptam, azt megőrzöm örökre.
Hisz ha eltévedtem, az vezetett a fényre.
Most fázom, s a dér testemen.
Ráncos már a bőr, hideg kezemen.
Arcom a ég felé, árnyékos nagyon.
Megváltó Angyal jön, hűvös hajnalon.
Mert csak Ő maradt, és senki más.
A magány rám szakadt, a társ látomás.
Elűzök mindent, mi szép lett volna.
Ne fájjon másnak, magam haragja.
Egyedül születtem, ringyónak fattya.
S megéltem az életem, mélyen magamba.
S most már tudom, az Isten szeretett.
Megadta mit kértem, s pokolba engedett.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése