Ha majd megyek, ugye fogod a kezem?
Elindulni magam fogok, hisz te nem jöhetsz velem.
Mert hiába elmém ragyog, én vagyok magam Ura.
Mert én búcsúzom, s nem korlát a jog vagy a politika.
Vagy Istenre bíznál, Ő döntsön felettem?
Látod e a nevét, szenvedő ember szemben?
Te hiszel a gyönyörű és boldog életben?
S élsz úgy, hogy engedsz szenvednem?
S lám az ember nem látja, a halál mily kegyes.
Megváltani bátorság, de korlátod félelmetes.
Mert elfogadni nem tudod, hogy él az akarat.
Lelketlen törvények mögül, nem hallod a könyörgő szavakat.
A gyötrelem nem tesz boldoggá, attól szabad nem leszel.
Nézz mélyen a szemembe, s tudni fogod mit teszel.
Mindig mosollyal emlékezz arra, kit szerettél.
Mert bűnöd cipeled egy életen át, hogy szenvedni engedtél.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése