Lüktet a láng s izzik, táncában a lobogás.
Érzem ritmusát, vörös fény kívül s belül.
Testem mozdul, s üvölt bennem a hallgatás.
Nyugalmam halott, az ösztön mozgásba lendül.
Tűzzel táncolok, ez szenvedélynek bölcsője.
Elnyomom világtok, mert keresem táncosom.
Lehet ez utolsó táncom, s halok szeretőbe.
A mozdulat elvarázsol, s arcát nem látom.
Forró az érintés, s az ágyék megfeszül.
Egymástól tanulunk látni, s tisztán érezni.
Hazugtalan csendben, az igazság belül.
Ne akarj ragaszkodni, csak adni s elvenni.
Azért mert az élet nem ilyen, lángoljak.
Álmomban járom a táncom, falakon kívül.
Az ébredés fájdalma meghoz, magamnak.
A boldogság elalszik, a vágy el csendesül.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése