Asszony

Rabul ejteném, arcomon csavargó tekinteted.
De pillantásod gyönyörű, csintalan szemed.
S köztünk az apró sóhaj jelzi, az idő megállt.
Mert édes csókod egy álmot, valóra vált.

És álmodnék még, egy érintést, csak egyet.
Arcom, tenyered bársonyában temetkezett.
Itt béke van és nyugalom, Asszony hatalma.
Érintése szelídé tesz, ha akarna birtokolna.

Mi bennetek ez a varázs, áldás, égi csoda?
Az Asszony ki lélekkel születik, a jó otthona?
Szelíd pillantás lakik, gyönyörű tekintetében.
S minden düh elszáll, ringató ölelésében.

Legyél áldott Embernek lánya, kincsed végtelen.
Királyok térdelnek pórban, vonzerőd féktelen.
Hisz válogatsz kedvedre, szerelmed te döntöd el.
Csak lelked vigyázd, érintésedben él, sose hagyd el.

Suttogó