Nincsenek nemes vonásaim,
az élet edzette arcomat.
Lelkemben az alázat, építi falaim,
érdesre csiszolta az idő hangomat.
Nagyságom oly szerény,
hogy nem látom benne magam.
S integet távolból a remény,
hogy hagyjam hátra a múltam.
Erős kezeid érezném hátamon,
s haladnál lassan előttem.
Legyen ezer teher vállamon,
árnyékod mindig utolérem.
Cseréljünk sorsot, vállalom tied,
míg te enyémmel osztozol.
S én szívembe vésem neved,
különbségünk lassan haldokol.
S az "én" és "Te", ravatalán,
"mi" boldogan könnyezünk.
Mert nincs köztünk a "talán",
mi a biztos felé lépdelünk.
Suttogó
az élet edzette arcomat.
Lelkemben az alázat, építi falaim,
érdesre csiszolta az idő hangomat.
Nagyságom oly szerény,
hogy nem látom benne magam.
S integet távolból a remény,
hogy hagyjam hátra a múltam.
Erős kezeid érezném hátamon,
s haladnál lassan előttem.
Legyen ezer teher vállamon,
árnyékod mindig utolérem.
Cseréljünk sorsot, vállalom tied,
míg te enyémmel osztozol.
S én szívembe vésem neved,
különbségünk lassan haldokol.
S az "én" és "Te", ravatalán,
"mi" boldogan könnyezünk.
Mert nincs köztünk a "talán",
mi a biztos felé lépdelünk.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése