Keresés ebben a blogban

2011. július 12., kedd

Mikor.

Mikor csak fogantál, már faragták pálcád.
A sorsod megtalál, s vándor köpeny lesz ruhád.
Láthatatlan szemek vigyáznak, s kísérnek utadon.
Kezek nyúlnak a semmiből, érintésüket érzed magadon.

Mikor megszülettél, már meg volt neved.
A nagykönyv lapjaira kerültél, s elkezdted életed.
Kaptál egy csomagot, de nem hátadra tették.
S ha bűneidben az megóvott, mások nem értették.

Mikor már éltél, s voltál ezerszer halott.
Akkor már nem féltél, hisz vetettél ezer magot.
A hosszú úton, hited volt kenyered.
S Te aratsz egy napon, mert életed vetetted.

Mikor már meghalnál, is élni fogsz örökké.
Hisz csomagodra találtál, s lettél mindenkié.
Mert tanultál, az ember alkotta sorsban.
S te egy voltál, de lettél ezerszer a csillagokban.

Suttogó


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése