Gyász....

Ma este táncot jár a lelkem, gitár húrjain.
Acél húr a testembe vág, földre hullnak könnyeim.
Fémes gyönyör és szenvedély, korbácsolja testemet.
Láthatatlan lánggal gyászol, temetem a szerelmet.

Nem osztom meg senkivel határtalan világom.
Amit érzek más nem érti, lelkemmel látom.
Ilyenkor él énem, s mástól ezt sajnálom.
Nem féltem, adnám, de ez az én magányom.

Látod? Tudok én szeretni, csak nem szeretve lenni.
Mert nem szeretek már kérni, sem elvenni.
Ajándékom magamnak, magam adom.
S ha meg is köszönöm, csak én hallhatom.

Táncot jár a gyertyafény a megfakult kőfalon.
Táncából a születést s mulandót tanulom.
Ő már tudja, s halk szisszenéssel csak a faggyút érzem.
A magány lecsap rám,már vártam a sötétben.

Suttogó