Elengedett álmok........

Eltűnt gyönyörű szemedből a varázs,
Már nem vagy kíváncsi, szívedben kihűlt a parázs.
Hova lett a csalfa láng, a vágy s az akarás.
Megöltél álmokat, csak azért, hogy tisztán láss.
 

Nézel egy képet, de az hallgat, nem beszél.
A széle sárgul lassan, emléke tovaszáll, mint őszi szél.
Sorokat égettem szívedbe, s vele az érzést.
Adtam lelkemből egy darabot, s tudom megannyi kérdést.
 

De válaszok már nincsenek, hangtalan szavak.
Már így múlnak órák,s percek, a napok szaladnak.
S míg csodálom, az ősz haldoklik, én várom.
Hogy hal meg bennem az érzés, s pusztul az álom.
 

Mert megölünk minden szépet, gyarló vágyból.
Kíváncsi vágyunk hajt,s kelt édes álomból.
Mert mit nem érintesz, nem értesz, szorítani akarod.
S mire azt hiszed tied, már halott, hisz megfojtod.

Suttogó