Köztünk szakadékok vannak,
s leromboltál mindent mi híd.
Lelkemről jégdarabok szakadnak,
s hogy nem fázom mélyen ne hidd.
Megpróbáltam elérni hozzád,
s túl nyúlni magamon.
Közelségem nem akarnád,
fáradtan csüngünk szavakon.
A hangsúlytalan betűkbe,
én teszem az érzést.
De a soroknak ferde tükre,
inspirál megérzést.
Most magam hallottam,
mert csak én szólok magamhoz.
S a reményt elaltattam,
mit tápláltam hangodhoz.
Áldozom csendem neked,
s kívánok mindent ami jó.
Ne legyen könnyes szemed,
ez egy hangsúlytalan búcsú szó.
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése